Nyitva: H - Szo 7:30 - 20:00

1148 Budapest, Örs vezér tere 2.

Tel.: +36 1 222 7250

+36 1 222 9150

Kapcsolat Időpontfoglalás Belépés

Csapatunk

Dr. Zatik Anna

Fogorvos, gyermek - és ifjúsági fogászat
„A hozzáállás egy egyszerű dolog, de amit tesz, az megváltoztatja a helyzetet.”
Dr  Zatik Anna 02

Diplomámat a Debreceni Egyetem Fogorvostudományi karán szereztem, eközben ösztöndíjjal tanulhattam a Freiburgi Egyetemen, illetve gyakorlati tapasztalatokat szerezhettem a máltai Demajo Dental Clinicen. 

2016 óta a Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikán dolgozom, ahol a nagy betegforgalomból adódóan napról napra erősödő tudásra és rutinra tudok szert tenni.

A gyerekfogászat csodálatosan izgalmas és összetett terület: a legkisebbek fogászati problémái szinte külön kategóriát képeznek, és ahogy haladunk előre a korban, úgy változnak a hangsúlyok. 

Ám épp ez a szépsége ennek a szakmának. Az már csak ráadás, hogy számos fantasztikus kisgyermekkel találkozom a munkám során, akik mindennap örömteli, megható vagy éppen vidám pillanatokkal ajándékoznak meg.

 

Rendelési időpontok
Hétfő - Kedd - Szerda - Csütörtök - Péntek 14:00-20:00 Szombat -

Dr. Zatik Anna interjúja

Miért pont fogorvos lett Önből? Mi volt a fő motiváció?

Olyan családban, környezetben nőttem fel, ahol mélyen gyökerezett az orvosi irány, nem véletlen, hogy a négy testvérből hárman erre a pályára léptünk. Gimnáziumban már csak az volt a kérdés számomra, hogy az általános orvosi vagy a fogorvosi szakirányt választom-e. Mivel én lettem volna az első fogorvos a családban, ez utóbbi némileg ismeretlen terep volt. Mik voltak végül a döntő érvek? A fogorvoslásban a művészet ötvöződik az orvoslással, a kreativitás, az alkotás és a szépérzék ugyanúgy fontos, mint a gyógyítás és az emberség.  


Mi a mottója?

„A hozzáállás egy egyszerű dolog, de amit tesz, az megváltoztatja a helyzetet.” Ezt elvileg Churchill mondta, én pedig léptem-nyomon igyekszem alkalmazni mind a munkában, mind a hétköznapi életben.


Gyerekfogászként hol szerzett tapasztalatot?

2016 óta a Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikán dolgozom: itt hihetetlenül sokrétű tapasztalatokra lehet szert tenni. Általános fogorvosként is praktizáltam magánrendelőkben, valamint a klinikai tutorom mellett fogszabályozással is foglalkozom.


A gyerekekkel könnyen szót ért, de mi a helyzet a legkisebbekkel? Volt már dolga olyan aprósággal, aki még beszélni sem tudott?

A legkülönlegesebb eseteimet annak köszönhetem, hogy a klinikán a hasadékos munkacsoport tagja lehetek. Ilyen esetekben már újszülött korban el kell elkezdeni a kezelést, az első műtétjükhez való előkészítést, ez mind funkcionális, mind esztétikai szempontból nagyon fontos. A legfiatalabb „kisbabám”, akiről lenyomatot vettem, kétnapos volt, innentől kezdve pedig az első 4-5 hónapban, az ajakzáró műtétig kéthetente találkoztunk. Nagyon izgalmas dolog ezt a fejlődést végigkövetni.


Hogyan szokta megnyugtatni a nagyobbacska gyerekeket, ha úgy látja, hogy meg vannak szeppenve? 

Gyerekeknél alapvető dolog, hogy semmi ne érje őket váratlanul. Ha egy kicsi megriad, és pánikba esik, sokkal hevesebben reagál, mint egy felnőtt. Ezért elmagyarázzuk a korának megfelelő módon, és játékosan be is mutatjuk, mi fog történni. Azt is fontos előre elmondani, hogy mindez hangos lesz. De a továbbiakra nincs egységes recept, mindig az adott helyzet határozza meg, hogy mire van szükség, ki milyen személyiség. 


Mi a titka, hogy olyan gyorsan sikerül megszerettetnie magát a kicsikkel?

Ezen én is meg szoktam lepődni… Tény és való, hogy a legtöbb gyerekkel pillanatok alatt kialakul az összhang. A legtöbbször azt a dicséretet kapom tőlük, hogy kedves vagyok. Remélem, ez így is van!

 

Mit tart a legnagyobb erényének?

Inkább azt mondanám, mit szeretnék legnagyobb erényemnek tudni. De talán a legnagyobb szót is kerülném, hiszen túl sok fontos dolog van, nehéz egyet kiemelni. Szeretném, ha a fejlődés igénye megmaradna bennem, hogy a későbbiekben is mindig nyitott legyek az újdonságokra, és folyamatosan fejlesszem a tudásomat.

 

Miért szeret az Uniklinikben dolgozni?

Számomra az egyik legfontosabb egy csapathoz tartozni. A fogászatnak rengeteg részterülete van, nem érthet mindenki mindegyikhez egyformán, fontos, hogy specializálódjunk egy irányba, hogy ott minél nagyobb tudásra tegyünk szert. A legtöbb eset igen komplex, nem tudjuk elválasztani egymástól ezeket a részterületeket, így időről-időre felmerülnek olyan helyzetek, mikor konzultálnunk kell, segítenünk egymás munkáját. Az Uniklinikben erre minden lehetőség adott!

 

Ha nem fogorvos lenne, mi lenne?

A fogorvosi egyetemmel párhuzamosan elvégeztem a kommunikáció és média szakot a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán, mivel érdekelt ez a terület is. Ám amióta elkezdtem dolgozni, már egészen biztos vagyok benne, hogy a fogorvosi szakmánál jobbat nem választhattam volna magamnak, ezért azt a plusz diplomát egyelőre nem használom.

 

Munka után mibe veti magát hasonló szenvedéllyel?

Gyerekkorom sokat utazunk: a családommal egész Európát bejártuk egy kisbusszal. Azóta ezt a hagyományt a férjemmel és a barátainkkal folytatom, egyelőre kisbusz nélkül. A sport is mindig fontos része volt az életemnek, először versenyszerűen búvárúsztam, majd vívtam. Mostanában inkább a jóga és a futás az, amit igyekszem rendszeresíteni, amennyire időm engedi. A következő terv pedig egy pianínó beszerzése, hogy a 10 év alatt összeszedett, majd 10 év alatt elfelejtett zongoratudásomat életre keltsem.