A fogászatban alkalmazott altatás 3 fő fajtája

Az éber szedáció

Ez a fajta altatás nem is igazán altatás, hiszen a páciens végig tudatánál van. A kezelés során egy gázkeveréket lélegez be, amelyet közkedvelt nevén kéjgáznak neveznek. A fájdalomérzet csökken, a páciens kifejezetten jókedvűen érzi magát. A kezelés végén saját lábán távozhat a rendelőből. Az USA-ban ez a módszer igen közkedvelt.

Az intravénás dormicum

Ez már valódi altatásos művelet. A páciens intravénásan kapja az altatószert, de spontán légzése és nyelési reflexe megmarad. A kezelés végén egy kísérőre lesz szükség, mivel az altatószer csak fokozatosan ürül ki a vérből.

Mélyaltatás – ITN

A köznyelv ezt nevezi altatásnak.

Ilyenkor az aneszteziológus intravénásan adagolja az altatószert, ám közben egy speciális tubust is bevezet a páciens garatjába a lélegeztetéshez. Spontán légzés, nyelés tehát ilyenkor nincs, a páciens életfunkcióit egy speciális, csúcstechnológiás berendezésen monitorozza az altatóorvos. A műtét után néhány órás megfigyelést követően a páciens kísérővel távozhat.

Pihenőszoba

Az altatás megviseli a szervezetet, ezért a páciens állapotát figyelemmel kell kísérni, mégpedig nemcsak a műtét során, hanem azt követően is. 

Ezért kialakítottunk egy kellemes szobát a műtét után lábadozó pácienseink számára. Itt nyugodt körülmények között gyűjthetnek erőt a hazatéréshez, miközben a kezelőorvos és/vagy a szakasszisztensek nyomon követik állapotuk alakulását. Pácienseink a kísérőjük társaságát is élvezhetik a pihenőszobában. Egy családtag vagy jó barát általában nagyon jó hatással szokott lenni az emberekre, így mi is támogatjuk a kísérő jelenlétét. 

Nem beszélve arról, hogy – az éber szedáció kivételével – a hazatérést nem is javasoljuk kísérő segítsége nélkül. Még ha valaki jól is érzi magát, egy hirtelen gyengeség vagy rátörő szédülés komoly balesetveszélyt rejt magában!