Mikor javasolja a fogszakorvos az altatással járó beavatkozást és mikor nem?
Pácienseink gyakran érdeklődnek, mikor végezhetők bizonyos fogászati beavatkozások altatásban és mikor nem. Dr. Jancsecz Péter, klinikánk tapasztalt fogszakorvosa, implantológus és dentoalveoláris szájsebész, röviden összefoglalja az érveket és ellenérveket.
Dr. Jancsecz Péter: Igyekszem röviden vázolni a döntő szempontokat, de előrebocsátom, hogy az alábbiak általános irányelvek. Egy-egy konkrét esetben akár ellenkezőképpen is dönthet a szakorvos!
Mikor javasol altatást a szakember?
Jellemzően akkor, amikor egy szájsebészeti beavatkozás időtartamában vagy kiterjedésében indokolttá válik a páciens altatása.
Ez főként nagyobb csontpótlásoknál fordul elő, vagy például akkor, amikor több bölcsességfog egyidejű, szájsebészeti feltárásból történő eltávolítását kell megoldani, esetleg amikor több implantátum behelyezését és gyökéreltávolításokat egyszerre kell elvégezni.
Előfordul, hogy túlzott garatreflex-érzékenység indokolja az altatást.
A fogszakorvos mérlegelheti az altatás szükségességét abban az esetben is, amikor a páciens szorongása a szokásos technikákkal nem enyhíthető. Ha az altatás mellett dönt a kezelőorvos, részletesen tájékoztatni fogja Önt arról, milyen vizsgálatokat kell elvégeztetnie a műtéti beavatkozás előtt.
Mikor nem javasol altatást a beavatkozáshoz a fogszakorvos?
Számos páciens érzi úgy, hogy a kezeléstől való szorongására egyedül az altatás jelenthet megoldást. Mivel klinikánk indulása óta a páciensbarát fogászat megteremtését tűzte ki célul, és ezért élen jár a szorongásenyhítő technikák és a fájdalommentes kezelések alkalmazásában, a személyes konzultáció során pácienseink sokszor arra jönnek rá, hogy valójában nincs szükségük az altatás egyik fajtájára sem.
Nagyon sok esetben már annyi is elegendőnek bizonyul a szorongás enyhítésére, hogy pácienseink megismerik a kezelés menetét, a felhasznált anyagokat, az orvos személyét. Segíthet egy enyhe nyugtató (Xanax) beszedése is.
Altatás természetesen olyankor sem ajánlható, sőt tilos, ha a páciens valamelyik látlelete (EKG, laborvizsgálat, mellkasröntgen, belgyógyászati kórkép) ellenjavalttá teszi az eljárást.
