Nyitva: H - Szo 7:30 - 20:00

1148 Budapest, Örs vezér tere 2.

Tel.: +36 1 222 7250

+36 1 222 9150

Kapcsolat Időpontfoglalás Belépés

Érdekességek

Régen miért nem volt olyan sok lyukas fog?

Régen miért nem volt sok lyukas fog?

Azt gondolhatnánk, régebben sokkal több fogszuvasodással küzdő ember volt, mint manapság, hiszen ma fogmosással, fogköztisztítással, remek fogászati ellátással küzdhetünk a fogromlás ellen, míg régen erre nem igazán volt mód. Ha a fog elviselhetetlenül fájt, érzéstelenítés nélkül (brrr!) - legfeljebb egy kis alkohollal bódítva - kihúzták - ennyi volt a kezelés. 

Foghúzás_Theodor-Rombouts.jpg#asset:32

Ám a valóság az, hogy minél inkább visszamegyünk az időben, annál kevésbé volt rossz az emberek foga. Nyilván mindig voltak fogbetegségek, és más nyavalyáknak is tünete lehetett a fogak romlása, kilazulása - gondoljunk csak a skorbutra -, ám az összképet tekintve mégis kevesebb volt a fogászati probléma, mint manapság.

A paleolit kor embere például gyakorlatilag nem találkozott a fogszuvasodással, nem volt szüksége gyökérkezelésre, fogkő-eltávolításra. Étrendje ugyanis szinte kizárólag bogyókból, ehető gyökerekből, tojásból, húsból állt, és cukortartalmú eleséghez csak akkor jutott, ha sikerült szert tennie egy kis mézre, vagy túlérett gyümölcsre bukkant. Ez pedig valószínűleg hónapszámra nem történt meg. Bizonyára balesetben vagy test test elleni küzdelemben időnként elvesztette egy-egy fogát, így olykor fogpótlásra, sőt fogszabályozásra is szüksége lehetett - de ennél többre nem.

A neolit kortól kezdve aztán elindult egy olyan folyamat, amely egyre több gondot okozott a fogakban. A földművelés és állattenyésztés megjelenésével ugyanis egyre több szénhidrátot fogyasztottunk. A szénhidrátot tartalmazó lepedék kiváló táptalaja a fogszuvasodást és ínygyulladást okozó baktériumok számára, így minél több szénhidrátban gazdag élelmiszer jelent meg az étrendünkben, annál több veszélynek voltak kitéve fogaink.

A konyhai technikák fejlődése is hatással volt állkapcsunk fejlődésére, szájüregünk egészségére. A főzés, sütés, párolás nagymértékben megkönnyítette a rágást, így egyre kevesebb őrlőfogra lett szükségünk. Állkapcsunk ennek megfelelően keskenyebb lett: a bölcsességfogunk, amely eredetileg őrlőfog, ma már nem is vesz részt a rágásban, és manapság sok ember a bölcsességfog csírái nélkül születik. A tendencia tehát az, hogy 32 helyett 28 fogunk lesz. Manapság egyre kevesebb kemény élelmiszert fogyasztunk, pedig az állkapocs csontállományának szüksége van a napi edzésre. Ha ez elmarad, a csontszövet sorvadásnak indul. (Ezért is szoktuk tanácsolni, hogy ha elveszíti egy vagy több fogát, minél hamarabb pótolja - ahol ugyanis nem rág, ott gyengülni, sorvadni kezd a csontszövet.)

A cukor különböző formái sokáig csak az arisztokrácia, majd a polgárság kiváltsága voltak, ám náluk is inkább csak ünnepi alkalmakkor került az asztalra. A finomított cukor ma ismert formája csak a 20. században terjedt el a népesség körében, ám akkor robbanásszerűen. 

Az egy főre jutó éves cukorfogyasztás pillanatnyilag Brazíliában a legmagasabb: 55 kilogramm! Ez elképesztően magas szám.

édességpiac.jpg#asset:32580

Ezzel párhuzamosan a fogászati problémák is a 20. században váltak tömeges méretűvé. Bár ma már tudjuk, hogy helyes fogápolással és rendszeres fogászati kontrollokkal felvehetjük a harcot a fogszuvasodás, a fogágybetegség és egyéb problémák ellen, sajnos sokan félvállról veszik a megelőzést, és csak akkor ijednek meg, amikor baj van.

A címbeli kérdésre tehát a válasz az, hogy a táplálkozás volt a fő oka annak, hogy régebben kevesebb fogászati problémával küzdöttek az emberek, mint ma.

Kiemelt cikkek