A fogorvos válaszol

Tisztelt Doktor Nő/Úr!Február végén az íny teljes takarásában lévő bal alsó bölcsességfogam (melynek gyulladásos állapotáról addig semmit sem tudtam, ugyanis annak semmi jelét nem adta) egy „fistula”-n keresztül szivárgó gennyes váladékkal adta tudtomra, rendellenes működését. Nyomban felkerestem a fogorvosom, aki egy panorámaröntgen elkészítése után megerősítette a diagnózist, továbbá azt is, hogy a fog elhelyezkedése rendellenes, az az állkapocsba be van csontosodva, ill. annak a fogat körülvevő részén még az állkapocscsont is hiányos. Mindezeket látva remélte, hogy a fog menthető és a műtét elkerülhető, ezért antibiotikum-kúrába, különböző erős hatású szájöblögető oldatok használatára, stb. „utasított”, melyek sajnos nem hozták meg a várt eredményt, így amint a műtétre alkalom nyílt, eltávolította a „beteg fogat”.A műtét után a feltárt ínyt összevarta, de a már előzőleg, természetes úton keletkezet (fentebb említett) „fistula” nyílást meghagyta, melynek a véleménye szerint, a későbbiekben magától össze kell majd húzódnia (forrnia) az eltávolított fog által keletkezett üreggel egyetemben. Ezt én szokatlan eljárásnak találom, (melyet szóvá is tettem) u.i. a „megmaradt” kb. 0.5 cm átmérőjű nyíláson belelátok az eltávolított fog üregébe, látom az állkapocscsontom, melyből „kivésésre” került az említett fog, mindamellett, hogy a seb-üreg ill. az állkapocscsont felülete, a felszíni idegek folyamatosan kapcsolatba kerülnek az elfogyasztott táplálékkal, és az azt szállító nyállal és a nehézkes tiszthatóság miatt, a keletkező bomlástermékkel. Mindezek hatására az idegvégződések fokozott ingerlés alatt állnak, az állkapocscsontom anyagát pedig, a savas pH-érték tartományba is át-át csúszó váladék károsítja. A műtét óta eltelt lassan 2 hét, a fent leírtak hatására, a műtét helye és az állkapocscsontom, jobban fáj, mint a műtét előtt, a fogorvosom viszont hajthatatlan abban, hogy a „fistula” nyílásnak természetes úton kell begyógyulnia, bár akár ez a folyamat hónapokig is eltarthat. Hiába kérem, hogy most, miután a duzzanat elmúlt, a műtét helyen is szépen begyógyult egy utólagos műtéttel zárja le ezt a „fistula” nyílást (is) elejét véve az esetleges szövődményeknek. Nem akarom megsérteni őt, de tudni szeretném, hogy helyes -e az alkalmazott „eljárás” vagy milyen más alternatíva kínálkozik számomra, a fogorvos váltáson kívül (ami azért problémás mert hát ugye más betegét ill. megkezdet és „félbehagyott” munkáját más fogorvos sem szívesen veszi át).Megtisztelő és gyors válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!Tisztelettel: „K.L.”

Válasz

A fistula nyílások sokszor maguktól elmúlnak, a gyulladást okozó fog ellátását, eltávolítását követően. A fistula elhelyezkedésétől függően bíráljuk el, hogy műtétileg ki kell-e metszeni. A fogak eltávolítását követően visszamarad a csontos fogmeder, ami normálisan az azt fedő véralvadék szervülése útján gyógyul. A hámosodási folyamatot követően a panaszok nagy mértékben enyhülnek, bár egy ideig, amíg az üreg csontosodása le nem zajlik, ételmaradékok bekerülhetnek a sebbe. Ezt a kellemetlen folyamatot fokozott szájápolással, öblögetéssel lehet „rendezni”. Előfordul, hogy a frissen eltávolított fog helyén képződő véralvadék befertőződik vagy kiesik a sebből, ilyenkor a fogmeder fájdalmasan begyullad. Éles, szúró fájdalom jelentkezik, amit fájdalomcsillapítók sem enyhítenek. Ilyenkor a seb utókezelésére van szükség, ez az üreg rendszeres átöblítését, jódos, fájdalomcsillapítóba mártott gézcsík sebbe helyezését jelenti. Ez a legtöbb esetben pár napon belül enyhülést hoz, a sebgyógyulás beindul. Ha ez sem segít, akkor a sebet ki kell „kaparni” és újra bevéreztetni. Véleményem szerint a panaszait az előbb részletezett folyamat okozza, nem a fistula nyílás, amit a helyhiány miatt a külvilág felé törekvő genny hozott létre a fog eltávolítását megelőzően. Ettől függetlenül így láttatlanban nem jelenthetem ki, hogy a seb utókezelésén kívül van-e teendő az Ön esetében!