Dr. Gilicze Alexandra

Dr. Gilicze Alexandra interjúja

Hány generáció adta át egymásnak az orvoslás szeretetét?

Az biztos, hogy már a dédapám körorvos volt, az utána jövő nemzedékek pedig mind gyógyítással foglalkoztak.

Ezért teljesen egyértelmű volt, hogy fogorvos lesz?

Egy darabig ingadoztam az orvosi és a fogorvosi pálya között. Sőt, volt egy pillanat, amikor elgondolkodtam azon is, vajon csak azért szeretnék gyógyítani, mert ezt látom magam körül, vagy tényleg akarom. Aztán gyorsan eldöntöttem: akarom. Édesanyám fogorvos, mégpedig nem is akármilyen. Csodálatosan bánik az emberekkel, ebben világbajnok! Az ő példáját választottam, így lettem fogorvos.

Fontos, hogyan bánik egy fogorvos az emberekkel?

Elképesztően fontos. Ha kell, hosszú percekig ecsetelem, milyen kezelés vár a páciensre, mi miért fog történni. Vagy igyekszem mosolyt csalni az arcukra. Rá kell érezni arra, melyik embert mi nyugtatja meg.

Mi jelenti Önnek a sikerélményt?

Egyszerű. Ha bejön egy remegő, szorongó ember, és ugyanő mosolyogva távozik, mert segíteni tudtam rajta – számomra ez már valami.

Melyik volt a legemlékezetesebb esete?

Még pályakezdőként ügyeletben ültem, és az orvosi könyvet lapozgattam. Azt a részt, amelyben röviden megemlítik, mit kell tenni, ha kutyatámadásból eredő sérülés keletkezik az állcsont tájékán. Nemsokára bejött egy férfi, akit arcon harapott egy kutya. Rettentően nézett ki szegény. Az egybeesés miatti döbbenet leküzdése után még komoly erőfeszítéseket kellett tennem, hogy rendbe hozzam a férfi állát, ami szerencsére maradéktalanul sikerült.

Milyen volt a kórházi munka összehasonlítva az Uniklinik Fogászattal?

A kórházi munkát az egyetem után végeztem. Már akkor is jellemző volt rám, hogy szívvel-lélekkel dolgoztam, nem véletlen, hogy hónapokig foghúzással álmodtam… A legnagyobb különbség, hogy a kórházban nagyobb a jövés-menés, semmit nem tudunk a betegek további sorsáról. Itt, az Uniklinik Fogászaton sok a visszatérő páciens, ez egyfajta visszajelzés is, hogy jól végezzük a munkánkat.

Mi vonzotta a szájsebészet felé?

Cselekvő ember vagyok. Ha az orvosi pályát választom, akkor sem diagnoszta lennék, hanem mondjuk sebész, aki rögtön orvosolja a bajt. A szájsebészet is erről szól, akár egy fogat kell eltávolítani, akár egyéb műtétről van szó. Szeretem látni, hogy a páciens gyógyultan, azaz elégedetten megy el.

A tettre készség más területeken is jellemző?

Bármit csinálok, szenvedéllyel vetem bele magam. Például sokáig versenytáncoltam, tavaly meg az argentín tangóba szerettem bele. Azt aztán végképp nem lehet szenvedély nélkül! És imádok biciklizni, idén Szlovéniáig meg sem álltam.

Kedvenc könyve?

Márquezt szeretem. A Szerelem kolera idején azért is emlékezetes számomra, mert a filmváltozata pontosan azt nyújtotta, amit vártam. Márpedig a filmadaptációk sokszor csalódást okoznak azoknak, akik már olvasták az eredeti művet. Ez kivétel volt.

Ha fogászatot kellene ajánlania valakinek, az Uniklinik Fogászatot említené?

Természetesen. A sok előny mellett én azt emelném ki, hogy az itt dolgozók rendkívül humánusan viszonyulnak a páciensekhez. Az a bizonyos mosoly vagy elégedett arckifejezés az emberek arcán nemcsak nekem fontos, hanem minden kollégámnak is.