Miért veszélyes a fogkő?

A fogkő viszonylag ártalmatlan lerakódásnak tűnik a fogakon. Van, akinél szinte észrevétlen marad, mert fehér színével beleolvad a fogak saját színébe. Másoknál azonban bosszantóan szembeötlővé válik, mert sárgás vagy barnás színt ölt.

Ám a színe messze nem a legkellemetlenebb tulajdonsága.

A fogkő elmeszesedett lepedék. Leegyszerűsítve a folyamatot úgy alakul ki, hogy elhanyagoljuk vagy rossz technikával végezzük a fogmosást, és nem szabadulunk meg a lepedéktől. Egy idő elteltével a lepedékből fogkő lesz. Ha a lepedék a kórokozók melegágya, akkor a fogkő igazi édenkert a különböző baktériumok, gombák és egyéb kórokozók számára. A fogszuvasodásért, ínygyulladásért felelős baktériumok is gőzerővel szaporodnak a fogkőben.

A fogorvosok nem ok nélkül figyelmeztetnek a fogkő veszélyeire: a legtöbb szuvasodás és ínygyulladás hátterében ugyanis a fogkő és a rajta-benne megbúvó kórokozók állnak. 

Ráadásul a rossz lehelet is sokszor a fogkőre vezethető vissza (amennyiben nem egy betegség, pl. cukorbetegség velejáró tünetéről van szó).

További hervasztó hír, hogy míg a lepedéket könnyű eltávolítani a fogakról (tulajdonképpen az egész fogápolási rituálé ezt a célt szolgálja), addig az elmeszesedett, megkeményedett lepedéket, vagyis a fogkövet házi módszerekkel már nem lehet leszedni a fogakról. Noha sok internetes praktikát lehet olvasni arról, hogyan lehetne ezzel megpróbálkozni az otthonunkban, ezek a módszerek valójában vagy a megelőzést szolgálják, vagy károsíthatják a fogak épségét.

A sok rossz hír mellé azért akad egy jó is! A fogorvosi rendelőben egy hozzáértő dentálhigiénikus gyorsan és szakszerűen eltávolítja a fogkövet. 

A körülbelül fél órás művelet után fogaink szinte megújulnak: nyoma sem marad a sárgás-barnás elszíneződésnek, öröm lesz nyelvünkkel végigsimítani fogsorunkon, a rossz lehelettől is nagyrészt megszabadultunk – és megelőztünk néhány fogunkat, ínyünket sújtó betegséget. 

Legalábbis a fogkő legközelebbi megjelenésééig…