Ismerje meg kollégánkat, Dr. Jancsecz Pétert!

„Munka közben egyszerre vagyok orvos és páciens”

Dr. Jancsecz Péter fogorvos, szájsebész és implantológus rendkívül energikus, egyúttal empatikus személyiség. Ez a két tulajdonság roppant szerencsés kombináció: olyan meggyőződés árad a fiatalos szakember fellépéséből, ami minden páciensre megnyugtató hatással van.

Hogyan dőlt el, hogy fogorvos lesz?

Nem túl szokványos módon… 13 éves koromban autóbaleset ért, és az állkapcsom csúnyán megsérült. Hosszú évekig kezelésekre kellett járnom. Dr. Benson Róbert, az orvosom – azóta is atyai jó barátom – azonban olyan nagy hatást tett rám, hogy ez a pályaválasztásban is döntő volt.

Hogyan indult szakmai pályája?

A budapesti Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán végeztem, és utána pár évig a zalaegerszegi megyei kórházban dolgoztam, emellett körzeti fogorvos voltam. Utána egy budapesti fogászati központba mentem, de rögtön láttam, hogy én másképp építenék fel egy ilyen intézményt, így magánrendelőt nyitottam. 

Miben különbözött az Ön felfogása?

Két szóban össze tudom foglalni: páciensközpontú szemlélet. Ahogy mondani szoktam, minden egyes szakmai döntés előtt fel kell tenni a kérdést saját magunknak: vajon ha édesanyám ülne ebben a fogorvosi székben, akkor is így döntenék? Ha nem, mert teszem azt, nem akarom kitenni őt a szakmailag egyébként indokolt, de hosszadalmas és macerás eljárásnak, akkor más megoldásban kell gondolkodnom.

Ez a szakmai hitvallás már a kezdetektől jellemző volt Önre?

A saját balesetem és mentorom személyisége alakította ki. Dr. Benson Róbert ezt így fogalmazta meg: „mi nem betegeket kezelünk, hanem pácienseket”. 

Értékelik az emberek ezt a gondolkodásmódot?

Abban a pillanatban, amikor én vagy kollégáim egy gyorsabb, egyszerűbb vagy olcsóbb kezelést javaslunk, mint amelyre a páciensek számítanak, hitelessé válunk a szemükben. Látják, hogy nem az üzleti, hanem a szakmai és emberi szempontok vezetnek bennünket.

A rendelő ezek szerint sikeresen működött?

Úgy tűnik, ez a páciensközpontú gondolkodás a magas szakmai színvonallal párosulva szimpatikus volt az embereknek, mert pár hónap alatt már új kollégákat kellett felvennem, olyan népszerű lett a rendelő. Dr. Holló Ádám és Dr. Molnár Katalin voltak az első munkatársaim, ők a mai napig velem dolgoznak.

Vagyis a magánrendelőből nőtt ki az Uniklinik fogászat?

Úgy van. Ma már komoly fogászati klinika lett belőle, elképesztően erős szakembergárdával, szinte egyedülálló felszereltséggel, a lehető legmodernebb eszközparkkal. Szerencsére egyre többen választanak bennünket, ennek következtében a rendelőt 2013 második felében ki kellett bővítenünk egy új szinttel. 

Az emeleten egy kezelőhelyiség, valamint műtőszoba várja a pácienseket, utóbbi – ez talán még egy laikusnak is látszik a fenti képen – megfelel a legszigorúbb kórházi követelményeknek is.

Miben tekinthető egyedülállónak az Uniklinik?

Az említett felfogáson kívül azt említeném meg, hogy igyekszünk a legújabb eljárásokat azonnal bevezetni. A Nobel Guide programot Európában az elsők között alkalmaztuk, ami az implantációs eljárásokban forradalmi újításnak számít. Egy másik példa: Budapesten mi voltunk az első klinika, amely háromdimenziós képalkotásra alkalmas fogászati CT-berendezéssel rendelkezett. Az ilyen készülékek ugyan nagyon drágák, de a páciens biztonsága mindennél többet ér. Ezek a felvételek ugyanis sok, régebben bizony gyakran felmerült komplikációt elkerülhetővé tesznek.

Ön két szakvizsgával is rendelkezik. Melyik terület tekinthető népszerűbbnek?

Mindkettő – a fog- és szájbetegségek szakorvosa és a szájsebészeti specialista – nagyon fontos terület a fogászatban. Jelenleg Magyarországon talán a szájsebészetnek van nagyobb respektje, holott Amerikában például az endodontust becsülik többre, ami az általános fogászat egyik ága. Ott, náluk a legfontosabb a saját fog megmentése, ha kell, különleges és hosszadalmas gyökérkezelési eljárással. Mi is arra biztatjuk az embereket, hogy tartsák nagy becsben a saját fogakat, és a fogpótló eljárások csak akkor jöjjenek számításba, ha minden más lehetőséget ki lehet zárni.

Amikor nem a munkának szenteli magát, mit csinál?

Büszkeségeimre, vagyis feleségemre és három gyönyörű lányomra fordítom minden szabad percemet. 

Szeretem a mozgás kihívásait is: elindultam például a budapesti maratonon, és elégedett vagyok az ottani teljesítményemmel. Lefutottam!